2008 legnagyobb olasz könyvszenzációjáról egy 27 éves fiatalember, a torinói egyetem fizikus doktorandusza gondoskodott. Ez a könyv – Paolo Giordano első regénye – már az első évben túllépte az egymilliós példányszámot, a jogai pedig több mint 30 országban elkeltek.
A prímszámok magánya egy lány és egy fiú, Alice és Mattia sorsát kíséri végig párhuzamos történetsorokkal gyermekkoruktól felnőttkorukig. Furcsa pár ez – párnak is alig mondhatók. Mindkettejük életére nyomasztó súllyal nehezedik egy-egy titok. A sánta Alicét kislányként síbaleset éri, magára marad a hóban, és kis híja, hogy oda nem vész; Mattia pedig fogyatékos ikerhúgát „veszíti” el kisfiúként örökre. Ez a két epizód megpecsételi mindkettejük további életét. És bár sorsuk egy különlegesen szoros kapcsolatban – ugyancsak végzetszerűen – találkozni látszik, épp ebben a kapcsolatban mutatkozik meg, hogy olyanok ők, mint a matematikában ikerprímeknek nevezett számok: egymás közelében, egymás szomszédságában vannak, de valaki vagy valami, egy nem prímszám, mindig közöttük áll.
Vajon mit tartogat, feloldja-e a titkokat, kínál-e kivételes megoldást a felnőttkor? Elképzelhető-e olyan fordulat, amely felment valakit a prímszámok szabálya alól?
Zaklatott és lényeglátó, feszültséggel és gyöngédséggel teli, kiváló mű és lebilincselő olvasmány. Az íróról hallani fogunk még.