Azt hihetnénk, hogy ezek a szavak egy mai hadijelentésből származnak, és egy Irakban vagy Afganisztánban szolgáló NATO-tiszt vetette őket papírra. A nehézségek, melyekkel a hódító Alexandrosz ("Nagy Sándor") katonái i.e. 330-ban a mai Afganisztán területén szembe találták magukat, mintha napjainkban zajló konfliktus borzalmait és kudarcait vetítenék előre. Az afgán hadjárat történetét az Alexandrosz seregében szolgáló fiatal katona, Mátyás meséli el nekünk, aki egyszerre ad átfogó képet a hadi helyzetről és ismertet meg bennünket az egyén a háború sodrásában tehetetlenül kapálózó katonák és civilek gondjaival, kételyeivel, tragédiájával. Mátyás azután szegődik el Alexandrosz seregébe, hogy az már térdre kényszerítette Perzsia nagyobbik részét, és a mesés gazdagságú Indiát készül meghódítani. Egy olyan egység tagjaként, melyben a hozzá hasonló korúak mellett marcona veteránok is szolgálnak, Mátyás hamar megtanulja, mit jelent a háború, megismeri a szerelem örömeit és bánatát egy afgán lány oldalán, s megtapasztalja az afgánok, a bajtársak és önnön barbárságát. Miközben elmeséli a mindennapok küzdelmeit, számot ad nekünk arról a temérdek áldozatról, amit a kisembernek kell meghoznia ahhoz, hogy ura akaratát egy olyan nép fiaira kényszerítse, mely hitét, szabadságvágyát és megtörhetetlen büszkeségét az életénél is fontosabbnak tartja.
Ezzel a lebilincselő történettel Pressfield nem csupán élethű tablót fest a nyugati megszállók és a hazájukat elszántan védő keleti harcosok közötti küzdelemről, hanem egyben tükröt is állít nekünk ebben az örökké változó és mégis oly változatlan világban.