Jerofejev új műfaj megteremtésére tett kísérletet e könyvében - "regényfolyója" egyszerre útirajz s groteszk filozófiai esszéfüzér, mely néha bizony zavarba ejti az immár Jerofejeven edződött olvasót is. A szerző ugyanis nemcsak a világ öt nagy folyóján utazik, hanem egy vad, perverzitásoktól hemzsegő tájon is, melyet az egyszerűség kedvéért nevezhetünk a regénybeli elbeszélő tudattalanjának. Ez a hol szentimentális, hol szadista - ám éles intellektussal mindig gátak között tartott - tudattalan lép különös, robbanásveszélyes kapcsolatba nemcsak útitársnőjével, hanem a könyörtelen szemmel megfigyelt civilizációk kollektív tudattalanjával és tragikus ezredvégi problémáival is.
4/4