Még mielőtt az írásbeliség és tudomány trónt követelt volna magának, a mindennapi élet eseményeinek okai, összefüggései, az emberek tapasztalatai, bölcselmei szájról szájra, apáról fiúra hagyományozódtak, rövid, frappáns, belső ritmussal jelentkező állandósult szókapcsolatokban, melyekben ott volt az alapigazság, a közösségen belül kiforrott erkölcsi elvek esszenciája. Szavak, melyeknek külön-külön és együtt használva más volt az értelme, állandósult mondatok, melyek velősen, tömören, emlékezetesen fogalmaztak meg gyakorlati szabályokat, ítéleteket. Így születtek meg a szólások és a közmondások, melyeknek nagy része ma is eleven és használatos mindennapi beszédünkben, bár sok közülük idejét vesztette vagy népies zamata, hangulata miatt perifériára szorult. A szép magyar nyelvet beszélő ember azonban ma is színessé, zamatossá, közérthetővé teheti velük mondandóját, és ezt ugyanúgy hagyományozhatja tovább gyermekeire, mint annak idején eleink tették.