A magyar futball nem engedett a negyven- (azaz a harminc) nyolcból: a következő vb-n, amelyen honfitársaink részt vettek, a válogatott megint döntőt játszott. Az az együttes volt az Aranycsapat. Már, ha egyáltalán létezett ilyen. Az emberek túlnyomó többsége fejből fújta (és fújja mindmáig) a tizenegyet: Grosics-Buzánszky, Lóránt, Lantos-Bozsik, Zakariás-Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Csakhogy ebben az összeállításban mindössze öt alkalommal szerepelt a válogatott. Igaz, nem akármilyen találkozókon: először a római stadionavatón, az Európa Kupa elhódítása alkalmával, negyedszer pedig "az évszázad mérkőzésén", a londoni 6:3-on.