Az élet sokszor produkál olyan pillanatokat, amikor teljesen magunkra vagyunk utalva.
"... egyszer egy piros lámpánál egy férfi a kocsimhoz lépett, és fegyvert szorított a homlokomhoz. Nem tagadom, hogy rettenetesen megijedtem. Ám a következő pillanatban, magam sem tudom, hogy hogyan történt, de beletapostam a gázba, és otthagytam a sóbálvánnyá dermedt támadót. Akkor éreztem először, hogy rajtam és egyedül rajtam múlott, hogyan kerülök ki ebből a helyzetből és büszke voltam, hogy dönteni tudtam." (28/1)