Jóry Juditnak kivételes képessége van rá, hogy józan kívülállóként, már-már személytelenül valljon léte legmélyebb titkairól - vágyról, fájdalomról, szorongásról, sorsról -, miközben mi sem áll tőle távolabb, mint az érzelmes, túlburjánzó vallomásos próza. Ő más utat jár, egyszerű köznapi zsargont beszél, szűkszavú tudósításokat fogalmaz, sebtiben felskiccelt jegyzetlapokat fűz egybe, könyve mégis a szív bölcsessége és az érzéki életigenlés ritka kincseivel ajándékoz meg.